Túrógombóc–reloaded

Szerintem legalább 10, de lehet, hogy inkább 15 éve nem ettem túrógombócot. Volt ugyanis két nagy problémám vele, a gríz erőteljes jelenléte, és a pirított zsemlemorzsa a külsején, ez utóbbi azon kívül, hogy nem tetszett, állandó gyomorégést okozott. Szóval hanyagoltam a dolgot eddig, most azonban feléledtek bennem a házastársi “kötelességek”, és ha már halat rendszeresen (majdnem hetente) készítek, holott a szagát is utálom, igazán összedobhatnék egy túrógombócot. Igazából a halat általában nem én csinálom, mivel hozzányúlni sem szeretek, hanem irányítom Levit, hogy mit csináljon vele (vedd ki a fagyasztóból, tedd a tepsibe, tegyél rá fűszert, tedd be sülni jellegű dolgok ezek 90%-ban). Szóval gombóc, nem volt kedvem kétfélét főzni, úgyhogy megpróbáltam magamhoz igazítani a receptet. Sikerült. Kevesebb gríz, a fölös nedvesség egy részét kekszmorzsa szívja magába, és az én adagomon zsemlemorzsa helyett kókusz. Már csak az a kérdés, hogy ez miért nem jutott előbb eszembe.

Hozzávalók:

• 50 dkg zsírszegény túró
• 3 tojás
• 2-3 csapott evőkanál cukor
• 1 csomag vanillincukor (nem akartam vanília-kivonattal hígítani)
• 10 dkg gríz
• darált háztartási keksz
• vaj
• zsemlemorzsa
• kókuszreszelék (lehetőleg nagyobb szemű)

A tojásokat szétválasztom, a sárgájákat összekeverem a túróval, a cukorral, a vanillincukorral és a grízzel, majd pár órán át állni hagyom. Egy teflonserpenyőben szárazon megpirítom a kókuszreszeléket, átteszem egy mélytányérba, majd vajat olvasztok, megpirítom benne  a zsemlemorzsát, és a pirított zsemlemorzsát is átöntöm egy mélytányérba. A tojásfehérjéket habbá verem, belekeverem a túróba, majd annyi darált kekszet adok hozzá, hogy formázható massza legyen. Egy fazékban enyhén sós vizet forralok, és 5-6osával megfőzöm benne a gombócokat (kb. diónyi golyókat formáztam, a főzési idő pedig, amíg feljönnek a víz tetejére plusz 1 perc). A leszűrt gombócok felét-felét megforgatom a zsemlemorzsában ill. a kókuszban. Enyhén cukrozott tejföllel kínálom.

3-4 fős adag.