Nem vagyok egy nagy gyümölcsleves rajongó, nem szeretem se a fahéjat, se a szegfűszeget, se a bennük található gyümölcsök nagy részét (szilva, magozatlan meggy és cseresznye, főtt alma, szőrös őszibarack)… tudom, velem se könnyű. Mondjuk a szegfűszeget Levi sem szereti, mert túl erős íze van és “csak elrontja az egészet”.
Úgyhogy megalkottam a nekünk való meggylevest. Ha már itt tartunk, a meggy a legjobb gyümölcs, bírja a fagyasztást, sütve-főzve sem undorító (plottyadt eper… áááhh… ki lehet vele kergetni a világból, meg a puha barna almával), nem rémségesen édes, és a színe is szép.
A világbajnok meggylevesben nincsenek fűszerek, hacsak a kókusztejet nem számítjuk annak. Imádom a kókusztejet, egyesek szerint “kókuszgyogyi” vagyok, de ez nem igaz, csak olyan mint a borsó meg a bacon, gyakorlatilag mindent feldob. És a pudingos/lisztes/keményítős sűrítés helyett pedig, a főzelékeknél már bevált, turmixolást használtam. Úgyhogy tej és gluténmentes is, nem csak fahéjmentes. :-)
Hozzávalók:
- kb. 1,5 liter kimagozott meggy
- 4 dl kókusztej
- 2-3 evőkanál nádcukor*
*nagyon jó édes meggyet vettem, és amúgy sem vagyok édesszájú, ha szükséges (kóstolás után) lehet ennél többet is tenni bele.
A meggyet, a cukrot és a kókusztejet egy nagy (2 literes) fazékba teszem, és megfőzöm. Félreteszem hűlni, kb. 1 csészényit kiszedek belőle, összeturmixolom, visszaöntöm, és ha szükséges, adok hozzá még egy kis cukrot. Jól behűtve tálalom.
5 adag lesz belőle.
Bejegyzések
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése