Padlizsános-húsos cannelloni

Szeretem a cannellonit – még jó, mindenféle tésztát szeretek, ami nem “magyaros, na azokkal ki lehet űzni a  világból – csak a töltögetésért nem rajongok. Általában inkább óriás kagylótésztát veszek, mert azzal könnyebb bánni, de most kivételesen “beugrott” egy doboz cannelloni a bevásárlókocsimba. Ha pedig egyszer nekiállok a dolognak, akkor ez lesz belőle. Ez a kedvenc töltelékem: darált marha és anyám által füstösre sütött padlizsán.

Hozzávalók:

• kb. 1 doboz cannelloni (250 g)
• 30-35 dkg darált marhahús
• 15 dkg mozzarella*
• olívaolaj
• só, bors, kakukkfű
• 1,5 dl vörösbor
• 1,75 dl tejszín
• 1 hagyma
• 3-4 gerezd fokhagyma
• 2 doboz aprított paradicsom-konzerv (egyben hámozott is jó, de azt fel kell vágni)
• másfél-két csésze sült padlizsán**

*ebbe szerintem a “füstölt pizzamozzeralla” a legjobb választás.
** nem tudom se grammra se hogy hány padlizsán, mert a fagyasztóból kaptam a megsült, kinyomkodott padlizsánt.

Egy serpenyőben kevés olívaolajat hevítek, és pár percig sütöm benne az apróra vágott hagymát. Hozzáadom a húst, a fokhagyma felét, és addig sütöm, amíg a hús mindenhol kifehéredik. Ezután felöntöm a  tejszínnel, kakukkfűvel fűszerezem, és addig főzöm amíg a hús megpuhul és az egész besűrűsödik. Egy tálba teszem a sült padlizsánt, belekeverek pár kanálnyit a paradicsomkonzervből (a levét lehetőleg nem, csak paradicsomkockákat). A mozzarellát felkockázom. A maradék paradicsomot egy fazékba öntöm, belekeverem a bort, 3-4 kanál olívaolajat, 1 teáskanál kakukkfüvet, sózom, borsozom, és 20 percig főzöm. A húst a padlizsánhoz adom, és belekeverem a mozzarella harmadát. Alaposan összekeverem, és a cannellonikba töltöm. A megtöltött cannellonikat egy sütőtálba teszem, a tetejükre kanalazom a paradicsom-mártás, és rájuk szórom a maradék sajtot. előmelegített sütőben 40 percig sütöm.

5-6 adag lesz belőle. Jól bírja a melegítést.

Tovább

Édes avokádó puding - reggelire

Nagyon régóta szemeztem ezzel a recepttel, igazán nem tudom miért tartott ennyi ideig a megvalósítás, csupa olyan alapanyag van benne, ami szinte mindig van itthon.

Az első kanálnyi után arra jutottam, hogy “ó anyám…”. Eddig is tudtam, hogy az avokádónak enyhén diós aromája van, és éreztem is már többször, de a fűszerek mellett azért ez nem mindig egyszerű. Így, nagyjából “magában” és enyhén édesítve, azonban egyértelmű volt a diós aroma. Zseniális.

Hozzávalók:

• 1 avokádó
• 1/2 csésze tej
• 1 evőkanál méz vagy juharszirup
• a tetejére mandula vagy granola

Az avokádót összeturmixolom a tejjel és a mézzel/juharsziruppal. Átöntöm egy pohárba, szórok a tetejére egy kis mandulát vagy granolát és azonnal tálalom.

1 adag lesz belőle – nagyszerű reggeli vagy tízórai.

Tovább

Kell egy uzsisdoboz!

Mandy hirdetett egy játékot, amire majd pont én nem fogok benevezni… Nagy tízórais-uzsonnázó vagyok. És még helyes dobozkáim is vannak hozzá. És pont mostanában határoztam el, hogy az m & m-ről (mogyorós, mert az kevésbé édes!), elmozdulok az értelmesebb alternatívák felé.

Ez most abszolút lusta verzió, mert nem én készítettem a hummuszt (de tudnék, például így) -  lusta is vagyok, és igazából pont jó adag a bolti, és az íze is tetszik (ami ugyanezen cég padlizsánsalátájáról már nem mondható el, az kifejezetten rémes).

Ami kell hozzá:

• valamilyen mártogatós, jó sűrű legyen, ez fontos. Azt könnyű enni, és ennek a fajta doboznak van átjárás a két oldala közt. A dobozból nem folyik ki az étel, de egyik rekeszből átmehet a másikba – úgyhogy nem árt ha sűrű. Mi kerüljön a dobozba: hummusz, avokádókrém, zöldfűszeres túrókrém, tojáskrém (ennek erős a szaga!), padlizsánkrém…
• csíkokra vágott zöldség, vagy keksz a tunkoláshoz: répa, uborka, zellerszár, tele keksz, korpovit.
• és nem árt egy megfelelő doboz. Egy ideje a Tescoban árulják egy új-zélandi cég termékeit. Ez a honlapjuk, nekem olyan van, ami a belinkelt oldalon. Van kétszintes kerek doboz a joghurt + müzli pároshoz (annyira jó! használom is gyakran), a legmenőbb a sokrekeszes külön szósz-tartós salátás doboz. A műanyag BPA-mentes, úgyhogy elvileg teljesen biztonságos.

A képen lila répa van. nagyon jópofa :-)

Tovább

Post it helyett – mosógép takarítás

Kicsit ciki minden évben kétszer telefonálni, úgyhogy most ünnepélyesen felvésem magamnak a módszert.
2 liter 20%os ecetet beleöntök a mosógépbe, becsukom, 1-2 órán át állni hagyom, és utána elindítok egy gyors 60 fokos programot.

Tovább

Cheddar sajtos keksz

Végre nem csak churros sütésre használtam a keksz-kinyomómat. Még mindig nagyon elégedett vagyok az első-és-eddigi-egyetlen Martha Stewart könyvemmel. Ez egy déli cheddar sajtos keksz, ami a könyv szerint az ötvenes évek óta az egész országrészben ismert, és nem rendeznek nélküle koktélpartit. Cheddar, vaj és egy csipet chili. És elvileg jól záródó dobozban két hétig eláll. Én egy hétig jutottam, de csak azért mert “várj várj hagyj pár szemet a fotózáshoz, de most nincs energiám fotózni”.

Martha szerint nagyszerű ajándék egy doboz ezzel a keksszel töltve, de vigyázni kell, mert akinek egyszer ilyet adtunk, mindig ezt fogja követelni.

Hozzávalók:

• 1,5 csésze liszt (kb. 3 dl)
• 1 evőkanál mustár
• 1 teáskanál só
• késhegynyi chili
• 11 dkg puha, felkockázott vaj
• 17 dkg reszelt cheddar

A lisztet összekeverem a sóval és a chilivel, majd gyors mozdulatokkal (vagy robotgéppel) összedolgozom a vajjal, a mustárral és a reszelt sajttal. A tésztát keksz-kinyomóba töltöm, szalag alakú előtétet teszek bele, és sütőpapírral bélelt tepsibe csíkokat nyomok. A csíkokat kisebb darabokra vágom (lehet, hogy nem is nagyon kell vágni mert a csíkok maguktól is széttörhetnek), és 30 percre hűtőbe teszem. A sütőt előmelegítem 190 fokra, és kb. 15 perc alatt megsütöm a kekszeket.

Keksz-kinyomó hiányában a tésztát fóliába csomagolom, 30 percig hűtöm, majd kinyújtom, és mindenféle mintákat vágok/szaggatok belőle.

2 tepsinyi lesz belőle.

Tovább

Scone (édes zsemle teához)

Nagyon régóta szemeztem ezzel a teasüteménnyel. Nem szeretem a lekvárt, de meglátva az ehhez hasonló képeket mindig megkívántam. Már csak azt nem tudom mi a fenéért vártam eddig az elkészítéssel. Nem egy nagy dolog ugyanis.

Az volt a két utolsó-utáni lökés, hogy Agatha Raisin folyton scone-okat eszik a  délutáni tea mellé, és most már a magyar GoodFood-ban is rendszeresen szembejönnek különböző receptek.

Egy teljesen sima alap-verziót választottam, nincsen benne se asztalt ezmegaz, se trükközés a sós-irányba.

Két dolog nem működött teljesen tökéletesen a  receptben, egyrészt talán sok volt a sütőpor, forrón érezni lehetett kicsit. Lehet hogy az oldal, ahonnan a sütőporos-liszt arányait néztem amerikai volt, és az angolok kevesebb sütőporral dolgoznak. Úgyhogy itt kevesebbet fogok megadni, szerintem úgyis fel kell szépen jönnie. A másik a sütési idő. Oké, figyelmetlen voltam, nem melegítettem elő a tepsit, de kb. 2x annyi időre volt szükségem, mint az előzetesen megadott.

De még ezzel együtt is, ó anyám…. Iszonyú jó, vasárnap elterpeszkedni a kanapén és teát inni meg scone-t majszolni a Forma-1-hez/ Juve meccshez.

Külön iskolák vannak egyébként, hogy mi a sorrend, lekvár-tejszín vagy tejszín-lekvár. :-)

Hozzávalók:

• 35 dkg liszt
• 1 nagy csipet só
• 1 csomag (15 g) sütőpor*
• 1 tojás (megkenni a tetejét)
• 8,5 dkg vaj
• 175 ml tej
• 1 teáskanál citromlé**
• 3 evőkanál cukor
• 1 teáskanál vanília-kivonat
• a tálaláshoz lekvár és mascarpone***

*én beleraktam 1,5 csomaggal, na az már kicsit túlzásnak tűnt
**a citromlé + langyos tej helyett lehet írót is használni
***nagggggyon jó bele a meggylekvár, és a mascarpone eredetileg clotted cream, ami beszerezhetetlen felénk, úgyhogy én alaposan összekevert mascarponet kentem rá.

A lisztet összekeverem a sóval és a sütőporral és ujjheggyel beledolgozom a vajat – finom morzsa kell legyen a végeredmény. A tejet kicsit megmelegítem, belekeverem a citromlevet és a vanília-kivonatot, és pár percig állni hagyom. Közben előmelegítem a sütőt 200 fokra (légkeveréssel), és egy tepsit kibélelek sütőpapírral. A lisztes morzsához keverem a cukrot és a folyadékot, és egy késsel (!) nagyjából összekeverem. Lisztezett deszkára borítom, kicsit átgyúrom, és 3 cm vastagra nyújtom. 6 cm átmérőjű köröket szúrok ki belőle. Tepsibe rakom, és megkenem a tetejét a tojással. Nekem kb. 20 percig kellett sütni. Langyosan kettévágom, megkenem lekvárral és mascarponéval.

Lehet hogy ha forró tepsire rakja az ember a pogácsákat akkor elég a 10 perc. Ezt még tesztelni kell.

1 tepsinyi lesz belőle, mondjuk azt, hogy 4-6 fős adag.

Tovább

Juharszirupos hot dog krémes hagymával

A legjobb hot dog eddig amit ettem (csináltam). A további hot-dog kísérletezéseimhez azt hiszem az elősütött bagettet mindenképp “megtartom” alapnak. Sokkal jobb, mint a puha hot dog-kiflik. (Amiket ráadásul sosem tudok normálisan bevágni.)

A ragacsos kolbászka és a krémes-mustáros hagyma nagyon jó páros, az érdem sajnos nem az enyém, hanem a szeptemberi GoodFood-é. :-)
Gyakrabban kéne hot dogot csinálnom.

Hozzávalók:

• 4-6 kis grillkolbász (nürnbergi például)
• 2 kisebb vagy 1 nagy elősütött bagett (150 g)
• 2 közepes/nagyobb fej hagyma
• 1 kanál olaj
• 1-2 evőkanál mustár
• 1 teáskanál barnacukor
• 1 evőkanál ecet
• 1-2 evőkanál juharszirup

A hagymát vékonyan felkarikázom, és az olajon 15 percig kis lángon párolom. Közben 200 fokos, előmelegített sütőben 15 percig sütöm a kolbászokat. A hagymához adom a cukrot, az ecetet és a mustárt és addig főzöm, amíg a többi dolog elkészül (szuper-krémes hagyma kell legyen a végeredmény). A kolbászokat kiveszem a sütőből, és beteszem a bagettet. A kolbászt megkenem juharsziruppal, és visszateszem a kenyér mellé. Addig sütöm, amit a bagett csomagolása ír (nekem ez 9 perc volt).
Ha egy nagy bagettet használok, középen félbevágom. a darabokat bevágom, beleteszem a kolbászokat (darabonként 2-3-at), belekanalazom a hagymát, és azonnal tálalom.

2 adag lesz belőle.

Tovább

Bazsalikomos gnocchi paradicsom-szósszal

Egyszer csináltam eddig házi gnocchit, de az traumatikus élmény volt. Krumplit főzni, melegen hámozni, villa hátán izélgetni a kis nudlikat…. Ehh, nem nekem való. Most egy sokkal gyorsabb receptbe botlottam. Ráadásul csavar is van benne, egy csomó friss bazsalikom került a tésztába, attól zöld, és a burgonyapüré-por váltja ki a kéz-égető burgonyahámozást. És az átnyomást egy olyan eszközön, ami nekem nincs is.

Igazán nekem való módszer, így hisztéria, és bosszankodás nélkül házi gnocchi került az asztalra (“annyi értelmesebbet csinálhatnék, mint ezt” – vasalás közben abszolút jellemző, hogy ez megy a fejemben) .

És fog is még minimum egyszer, mert főzés előtt a felét lefagyasztottam.

Hozzávalók

a tésztához:

• 1,5 csésze* burgonyapüré-por
• víz
• friss bazsalikom, lazán rakva kb. 1 csésze
• 1 csésze liszt
• 1 nagy tojás vagy 2 kicsi
• só
• 1/4 csésze reszelt parmezán vagy pecorino

a szószhoz:

• 3-4 kis hagyma (2-3 cm átmérőjű)
• 3 gerezd fokhagyma
• 2 evőkanál olívaolaj
• 80-90 dkg paradicsom**
• 2-3 evőkanál fehérbor
• bazsalikom és parmezán/pecorino a tálaláshoz

* 1 csésze = 2 dl
** olyan paradicsomot érdemes választani, aminek nincs sok leve

A burgonyapüré-port egy tálba teszem, hozzáöntök 1 csésze forró vizet, és villával összekeverem. A bazsalikomot negyed csésze hideg vízzel aprítóban pürésítem/nagyon finomra vágom. A burgonyához adom a tojást, a reszelt sajtot, a bazsalikomot, kevés sót és a lisztet. Összegyúrom, majd lisztezett deszkán több 1,5-2 cm vastag hurkát sodrok belőle. Mivel a tészta gyakorlatilag végtelen sok lisztet fel tud venni, nem lehet addig gyúrni, amíg már nem ragad, egy már kezelhető ponton abba kell hagyni a tovább liszt-hozzáadást. A hurkákat 2 cm-es darabokra vágom, lisztezett tálcára rakom, és minimum 15 percre beteszem a hűtőbe. Ezen a ponton lehet befagyasztani, –18 fokon elvileg 1 hónapig áll el.
A szószhoz a hagymát apróra vágom, pár percig sütöm az olajban, majd hozzáadom a zúzott fokhagymát és 1-2 perc múlva a bort. Amikor a bor felforrt, belekeverem a felkockázott paradicsomot, és 2-3 percig főzöm, amíg épp csak átmelegszik a paradicsom.
Közben bő vízben megfőzöm a gnocchit – amikor feljönnek a víz tetejére, még egy perc kell nekik.
A gnocchit összekeverem a paradicsomszósszal, megszórom bazsalikomlevelekkel és parmezánnal/pecorinoval, és azonnal tálalom.

4 fős adag.

Tovább

Sáfrányos karfiolleves

Jelen állás szerint ez a legjobb karfiolleves. Az elismerés Gordon Ramsaynek jár, a “Vasárnapi ebéd”-ből van ugyanis a recept – amiben van pár olyan fogás, aminek nyilvánvalóan soha nem fogok nekiállni, de jó néhány “pofonegyszerű” is lapul benne, szerintem ez is megkaphatja ezt a jelzőt. 

És olyan szép színe van. Meg persze finom. Nagyon. A vajban pirított karfiol kivételével előre elkészíthető.

Hozzávalók

• 1 nagy fej karfiol (én mirelitet használtam, abból 50-60 dkg)
• 5 dl tej
• 5 dl zöldség- vagy csirke-alaplé
• 2 csipet sáfrány (ez szerintem megfelel egy zacskónyi Kotányi sáfránynak)
• só, bors (kevés mindkettőből)
• 1-2 evőkanál vaj (nem olaj és nem margarin, vaj)
• petrezselyem (nekem nem volt itthon)

A tejet és az alaplevet beleöntöm egy nagyobb fazékba, belekeverem a sáfrány felét és felforralom. Beleteszem a karfiolt, és puhára főzöm (6-8 perc, villával, vagy hústűvel ellenőrzöm). A karfiolt kiszedem, a negyedét félreteszem, a többihez hozzáadom a főzőlé felét és simára turmixolom. Belekeverem a maradék sáfrányt, és ha szükséges, annyi főzőlevet, hogy leves sűrűségű legyen. Megkóstolom, ha szükséges sózom, borsozom, és felmelegítem. közben egy serpenyőben felhevítem a vajat, és a félretett karfiolt aranybarnára sütöm. A pirított karfiolt tányérokba teszem, mellé merem a levest, pár csepp olívaolajjal megöntözve és petrezselyemmel* megszórva tálalom.

*a könyvben a petrezselymet is meg kell pirítani a vajon a karfiollal együtt, nem próbáltam, úgyhogy nem tudok róla véleményt mondani.

4 adag lesz belőle.

Tovább

Hot dog & ez meg az

Általában nem jellemző rám a belföldi nyaralás, de idén volt szerencsém a Balatonhoz és a Tiszához is. Megjegyzem e kettővel semmi baj nincs. Sőt. Amivel bajom van, hogy elhagyom a fővárost és hízom két kilót és rossz élményekkel gazdagodom. A kettő közt van összefüggés, de a rossz élmény nem a 2 kiló hízás. Azzal itthon szembesülök, de van némi köze az igazi bajhoz.

Mindkét alkalommal meglehetősen jól felszerelt konyha ált a rendelkezésemre, tehát nem voltam rákényszerítve a rémesnél rémesebb kifőzdék kínálatára napi 3x, de még így is borzasztó a helyzet.

Ami szerintem tarthatatlan:

• pizza – most komolyan, hogy a fenébe van az, hogy rossznál-rosszabb förmedvényeket árulnak mindenhol. Iszonyat. A tészta, a szósz és a sajt is. Arra rég rájöttem, hogy nem érdemes elszakadni a paradicsom-sajt párostól, mert bármi, ami még rákerül rémes. inkább ne legyen rajta “sonka”, mint hogy sonkának látszó képződménnyel tegyék tele. Szégyen-gyalázat, de az elmúlt évek legjobb pizzája még mindig a mirelit pizza az Aldiból. Hogy ez az Aldit vagy a “pizzázókat” minősíti, azt ki-ki döntse el maga.
• akkora adag, hogy rosszul vagyok tőle. Pedig nincs rossz étvágyam. Most már tényleg be kell vezetnem, hogy ha egy oldalnál hosszabb az étlap, csak fél adagot kérek.
• ahhoz, hogy hamburgert süssek, el kell kirándulnom a szomszéd megyébe, hogy találjak egy Tescot, mert ők tartanak darált marhahúst (több félét is). Mert még ha találok is egy hentest, ahol esetleg véletlenül akad marhahús, akkor sem darálják le nekem, mert a daráló “disznós”. Azt pedig ugye senki sem gondolja, hogy egy nyaralóban húsdarálással fogok szórakozni…
• ja és a cukkini. hát az haláli. Ez nem korlátozódik a nyaralásra, ez egész nyári bosszúforrásom, a biopiacon egész jó a helyzet. De július közepétől akkor eszem jó cukkinit, ha elmegyek a MoM mellé, ha anyám ad, vagy ha olasz importra bukkanok. Tölteni valónak csúfolt 1 kilós példányok terpeszkednek mindenfelé. tölteni való, jó vicc. Inkább DV cukkini – disznónak való. akkora magokkal, mint egy megtermett sütőtöké. Kedves gazdák, tessék megtanulni zöldséget termelni, és aztán lehet majd siránkozni, hogy olasz cukkinit veszek. Megvenném én a magyart is, jókedvemben még kicsit drágábban is, de az legyen olyan, amit én akarok.
• három vagy négy üzletre volt szükségem a natúr joghurt és a cukkini beszerzéséhez. És nem azért, mert drágának találtam, vagy nem az a márka, ami kell. Fenét. Nem volt vagy vállalhatatlan minőségben volt csak.
• a strandok étel-kínálata. Van lángos (szigorúan tejfölös, mert a sajt borzasztó minőségű, csak elrontja), van rántott hekk (huszonéves koromig azt hittem balatoni hal), ami nem érint mert nem eszem halat, hallal teli élővíz mellett nem is ennék mirelit tengeri halat. És az abszolút nem nyári dolgok, csülökpörkölt, bármi-ami-zsíros-és-disznó. Én nem eszem disznóhúst. Semmi zöldség, semmi ami nem 1500 kalória. Aztán meg is van a plusz 2 kiló pikk-pakk. Mert a vége az, hogy lángos. Ami azért unalmas. Meg amúgyis.
  Aztán meg eszi a jónép az activiát, mert bedugul ezen a koszton.
  Borzalom.

Mondjuk azt, hogy kidühöngtem magam.

A képen a hotdog: kifli, virsli (nyilván), füstölt sajt, rukkola, majonéz / ketchup+mustár. Van, aki szét tudja úgy vágni a virslit, hogy nem esik két darabra?

Tovább

Töltött sütőtök

Múlt heti a recept, de semmit sem vesztett az aktualitásából, mert az igazi sütőtök-szezon csak most jön.

Most vettem először hokkaido-tököt, aminek elvileg ehető a héja. És valóban, sőt nem csak ehető, hanem sütés után pont olyan, mint a húsa. Ez utóbbi egyébként kicsit keményebb, mint a többié (ez gyakorlatilag annyit tesz, hogy nem fő szét annyira). nem mértem mindent, ezért ez inkább ötletadó, mint “igazi recept”.

Hozzávalók:

• egy hokkaido-tök (az enyém 1,25 kg volt)
• köles (ez valahol 5 és 10 dkg közt lehetett)
• 1 hagyma
• olaj
• 2 nagy paradicsom
• reszelt sajt
• zöldfűszerek
• bor vagy alaplé

A töknek levágom a tetejét, és az aljából egy kicsit, hogy stabilabban álljon. Kivájom a magját, és beleteszem egy sütőtálba. A hagymát felvágom, kevés olajon kicsit megpárolom, majd hozzáadom a húst, és miután mindenhol kifehéredett, öntök hozzá egy kis bort. Zöldfűszerekkel, sóval, borssal ízesítem, és megpárolom. Közben ha szükséges, adok hozzá egy kis vizet(vagy alaplevet), ha sok lé maradna rajta , magas lángon elforralom. A kölest alaposan átmosom, és puhára főzöm. A paradicsomot kimagozom és felkockázom. A húst összekeverem a kölessel és a paradicsommal. Közben a tököt előmelegített sütőben, 200 fokon 20 percig elősütöm. A félig megsült tökbe kanalazom a tölteléket*, megszórom a tetejét reszelt sajttal, és 20 perc alatt készre sütöm.

*nekem kicsit sok volt a töltelék, megmelegítettem, szórtam rá egy kis reszelt sajtot, és megettem, amíg arra vártam, hogy megsüljön a többi.

4-5 adag lesz belőle.

Tovább

Pita-szendvics

A mostani vagy az előző GoodFoodból van, Levi választotta, hogy akkor ő ilyet szeretne (éhes iskolából hazaérő gyerekeknek szólt az ajánlás :-))

Ami a jópofa benne, hogy se sütő, se mikró nem kell hozzá, csak egy pirító, amibe befér a pita – ha pedig nálunk belefért, másnak is menni fog, a miénk extra-kicsi. A fő szempont az volt, hogy Miki egeres legyen.

Hozzávalók:

• krémsajt
• pita
• valami fehérje, tonhal, sonka… (ebben sonka van)
• sajt
• zöldség: kukorica, uborka, paradicsom…

A pitát berakom a pirítóba, hogy átmelegedjen. Levágom a tetejét, és a zsebet megkenem krémsajttal. Belepakolom a sonkát, sajtot, zöldségeket. Óvatosan visszarakom a pirítóba, és még egyszer bekapcsolom.

Ennyi. 1 pita egy fős könnyű ebéd/vacsora salátával, koktélparadicsommal…

Tovább

Spenótos pite

…illetve ha hű akarok maradni az ihletadóhoz, akkor halálpite. Bár ebbe nem kevert senki gyilkos csomorikát.

Nálunk a polcon néhány témára korlátozódnak a könyvek: szakácskönyvek (naná!), sci-fik, a klasszikus fajtákból, ízléses borítóval (lehet próbálkozni de az alapítvány sorozat a legjobb sci-fi), fantasyk (még klasszikusabbak, Dűne, A gyűrűk ura és még 1-2), krimik, és pár ponyva. Ifjabb koromban annyi világirodalmi klasszikuson* átrágtam magam, hogy már akkor is roppant művelt vagyok, ha soha többé semmi “igazi irodalmat” nem veszek a kezembe. Amiknek a nagy része nyilvánvalóan nehezen elolvasható szenvelgő agymenés, és rövid az élet ahhoz, hogy lelombozó elavult szarokkal múlassam az időt**. Na mindegy, szóval krimik. Jelenleg három kedvenc van: Agatha Christie, végül is a Tíz kicsi négeren kívül minden könyve szuper. Sokan azt tartják a legjobb munkájának, szerintem szimplán csak kilóg a többiből. És a két újkeletű kedvenc, az Agatha Raisin sorozat (házi használatban csak Mazsoláné) és a “sütis gyilkosságok”, azaz a Hannah Swensen sorozat. Poirot miatt a croissant + forró csokoládé reggeliket kívánom meg, Hannah Swensen a délutáni kávé + süti utáni sóhajtozásomról tehet. Agatha Raisin miatt pedig konstans ehetnékem van. Piték, pásztorpite, sült csirke, és sok sör egy angol vidéki pubban.

Úgyhogy azt találtam ki, hogy megfőzöm/sütöm azokat az ételeket Mazsoláné kalandjaiból, amiket nem zár ki valami általam utált összetevő (leginkább hal ez az összetevő). Ez a menü sejtésem szerint komplett hízókúra, Agathának is el kell kezdenie már az első kötetben rendszeresen bicikliznie, mert nem fér bele a szoknyáiba a vidéki koszt + mindenhova autóval kombinációtól. De nem egy hét alatt tervezem lenyomni.

*igen, megvolt Az ifjú Werther szenvedései, a Fanni hagyományai, sőt A szigeti veszedelem is, a teljes Faust és még Az arany virágcserép is. az egész hóbelevanc hiúság vásárával, A skarlát betűvel, az Édentől keletre-vel, és még a borzalmas és vállalhatatlan Anyeginen is átrágtam magam.

**most komolyan, miféle gyökér gondolja azt hogy 8-10 éves gyerekeknek a Kincskereső kisködmönt meg A kis herceget kell olvasni?

Úgyhogy jöjjön az első kötet címadó fogása, a spenótos halálpite. Gordon Ramsay könyvéből némi változtatással.

Hozzávalók:

• 1 1/4 csésze liszt
• 9 dkg vaj
• kevés hideg víz
• 10 dkg bébispenót
• 17,5 dkg tejföl
• kevés tejszín
• 2 tojás
• só, bors, szerecsendió

A lisztet kicsit megsózom, elmorzsolom a vajjal, kevés hideg vizet adok hozzá, és omlós tésztát gyúrok belőle. Előveszek egy kb. 20 cm átmérőjű pitesütő tálat, kibélelem a tésztával, és 20-30 percre beteszem a hűtőbe. Az alját villával alaposan megszurkálom és előmelegített, 200 fokos sütőben 15 percig elősütöm. Az egyik tojást szétválasztom, a sárgáját elkeverem 1-2 kanál tejszínnel. A tejszínes sárgájával megkenem a tészta alját, és még öt percre visszateszem a sütőbe. A sárgájához keverem a félretett fehérjét, a másik tojást és a tejfölt. A spenótot nagyon kevés vízben 1-2 percig párolom (épp csak essen össze), majd szűrőbe teszem és lecsöpögtetem. Miután a letelt az öt perc, kiveszem a tésztát a sütőből, félreteszem kicsit hűlni, és a sütőt 150 fokra állítom. A tojásos-tejfölös keveréket fűszerezem (só, bors, szerecsendió), és belekeverem a spenótot. A tölteléket a tésztára öntöm és 25-30 perc alatt megsütöm (akkor jó, ha megszilárdult a töltelék, és elkezdett kicsit pirulni).

2-4 adag (attól függ hogy előétel-e van-e hozzá saláta stb.), 20 cm-es pite lesz belőle

Tovább

Kéksajtos hamburger II.

Belekezdtünk az idei nagy projectbe (bár pénzügyi szempontból a két Eames szék volt a csúcs – már ami a lakást illeti), nekiálltunk kifesteni a lakást. A lakásnak pedig ami az előnye, az a hátránya. A mérete. Mert kicsi. Nagyon kicsi. Lenyomtuk vasárnap az előszobát és a fürdőt, amivel nem volt gond, a cuccokat simán áthordtuk a szoba-konyha párosba. De jövő hétvégén jön a neheze, kifesteni a szobát és a konyhát úgy, hogy erősen limitált hely áll rendelkezésre. Márpedig leszereljük a polcokat és a karnisokat. Mert félmunkát és szarmunkát nem végzünk. Ha az lenne a cél, megbíznék vele mást.
És dupla ágy, kanapé, négyszemélyes étkezőasztal, két íróasztal… Lesz mit kerülgetni.

És az első festés alapján nálunk a festőlegények hamburgert esznek és gyömbérsört isznak. Na jó ez utóbbit csak Levi. A gyömbér még mindig top 10es ehetetlen étel nálam.

Szombaton például ezt a hamburgert ettük.

Ami belekerült:

• 12,5 dekás marhahúspogácsa, csak egy kis sóval és borssal fűszerezve
• a Mom park-beli Brót-ból valami a-betűs buci
• bébispenót
• sült bacon
• és a kéksajtos mártás: sok kéksajt (gorgonzola pl), kevés majonéz és tejföl/görög joghurt

Tovább

Nektarinos palacsinta

Ez nagyon rövid recept lesz, pontosan úgy készül a tésztája, mint az áfonyásé, csak nem 3 hanem 2 evőkanál cukor kell bele. Értelemszerűen nem kell áfonyát keverni a tésztába, hanem miután belecsurgatom a serpenyőbe a tésztát, belenyomok pár szelet nektarint. Akkor kell megfordítani, amikor már nem folyós a tészta, így nem fognak a gyümölcs-szeletek kipotyogni.

Fotózás után meglocsoltam egy kis juharsziruppal.

Tovább

Áfonyás palacsinta

Még mindig amerika háziasszonya, Martha Stewart és az ő “American food”-ja. Gyorsan megvan, nagyon finom lédús az áfonyától, és még nekünk is sikerült munka előtt, hétköznap megcsinálni. Pedig általában csak pirítós és sajt a reggeli. Magában, nyersen szerintem kifejezetten rossz az áfonya, de így… ha megint látok a boltban biztos fogok venni, és azon is gondolkodom, hogy kipróbálom meggyel. Vagy legrosszabb esetben fagyasztott áfonyával. Ha nem fogyna el egyszerre az összes, letakarva eláll a pulton jópár órát, mi munka után ettük meg a maradékot egy pár másodperces melegítés után, és akkor is kiváló volt.

Hozzávalók:

• 1 csésze* (125 g) áfonya
• 1 3/4 csésze liszt
• 3 evőkanál cukor
• 1 evőkanál sütőpor
• 1 1/2 csésze kaukázusi kefir (író)
• 2 nagy tojás
• 1 teáskanál vanília-kivonat
• 3 evőkanál olaj
• olaj + vaj a sütéshez
• juharszirup, méz, áfonya a tálaláshoz

Egy tálban összekeverem a lisztet, a cukrot és a sütőport, egy másik tálban pedig a kefirt, a tojást, az olajat és a vanília-kivonatot. A tojásos-kefires keveréket a liszteshez öntöm, nagyjából összekeverem, majd beleforgatom a megmosott, lecsöpögtetett áfonyát (nem baj, ha kicsit csomós a tészta, sőt!). Egy serpenyőben kevés olajat és vajat hevítek és közepes lángon egy-másfél evőkanálnyi adagokban, oldalanként pár perc alatt megsütöm. Sütés közben időnként teszek még egy kis vajat a serpenyőbe. Juharsziruppal és egy kis extra áfonyával tálalom.

3-4 adag lesz belőle.

Tovább

Juhtúrós szendvics

Hosszas leírások és részletezés nélkül – nagyon meleg van, salátát meg szendvicseket, és hideg krémleveseket kell enni. Pá-pá sütő meg hosszas főzőcskézés.

Ami a szendvicsbe került (barna gyökérkenyér az alapja):

• uborka
• saláta
• olajbogyó
• juhtúró

Tovább

Gombás kence

Még mindig nem tudtam megbarátkozni a kence és a mártogatós szavakkal, úgyhogy gombás-bacon-ös dip. Martha Stewartttól van ez is, akár a karamellizált hagymás. Ez is nagyon jó, Levi nem egy akkora gomba-rajongó, mint én, de erre csak annyit mondott hogy “minek eszik az emberek a svédgombát mega  többit, amikor ilyet is lehet gombából csinálni?”. azt hiszem nále a gomba ezzel elérte a csúcspontot.

Ebből az adagból a képen látható adag kétszerese jött ki.

Hozzávalók:

• 45-50 dkg csiperkegomba (lehetőleg barna)
• 3 darab szárított erdei gomba (vargánya, róka-gomba stb.)
• 1 dl forró víz
• 1 nagy póréhagyma, vagy 2 kisebb – csak a fehér és a világoszöld részei
• 10 dkg bacon
• 22 dkg krémsajt
• tejföl (ezt nem mértem, kb. 20 dkg lehetett)
• só, bors
• 1 teáskanál kakukkfű
• 4 gerezd fokhagyma
• 1 evőkanál vaj vagy olívaolaj

A szárított gombára öntöm a forró vizet, és 20 percig állni hagyom. A pórét hosszában félbevágom és vékonyan felszeletelem, a gombát apróra vágom. Egy nagy serpenyőben a bacon-szeleteket pár perc alatt ropogósra sütöm, és félreteszem hűlni. A beáztatott gombát leszűröm, felvágom, és az áztatólevet félreteszem. A serpenyőt kitörlöm (ha túl sok a zsír, vagy túlságosan megpirult sütés közben), beleöntöm az olajat (vagy beledobom a vajat), felhevítem, és pár percig sütöm benne a póréhagymát és a fokhagymát. Hozzáadom a friss és a szárított gombát és a kakukkfüvet, sózom, borsozom, és addig sütöm, amíg a gomba megpuhul, és elfő alóla a sok lé, amit menet közben ereszt. A krémsajtot összekeverem kb. 10-15 deka tejföllel, és a sült bacont kis darabokra vágom (tördelem). Miután a gomba lehűlt, a szalonna nagy részével együtt a krémsajthoz keverem. Egy-két evőkanálnyit hozzáadok a gomba-áztató léből, és ha szükséges keverek még bele tejfölt. A félretett szalonnával (és esetleg snidlinggel vagy újhagymával) díszítem. Pirítóssal, kétszersülttel, keksszel tálalom.

3-4 csészényi lesz belőle. (két főre valószínűleg elég a fele)

Tovább

Vichyssoise – hideg póréhagyma-krémleves

Vannak mindenféle közhelyek, hogy “a legegyszerűbb dolgok a legjobbak”, meg a nagyképűségek, hogy ugyan már “ezt bárki meg tudja csinálni” meg “bárkinek eszébe jut”.

Én bevallom, hogy bár szoktam póréhagyma-krémlevest főzni, és sokszor öntök bele egy kis tejszínt, nem én találtam ki ezt a receptet, sőt valószínűleg soha nem is jutott volna eszembe.

Eszébe jutott viszont Louis Diat-nak, a Ritz-Carlton főszakácsának az 1900-as évek elején, hogy az anyjától tanult póré-burgonya levest (főhősünk nyilvánvalóan francia) felturbózza egy kis tejszínnel, és hidegen, snidlinggel megszórva tálalja. Diat szülővárosa, Vichy után nevezte el a levest Vichyssoise-nak.
A recept egyébként Martha Stewart Martha’s american food-jából van.

Hozzávalók:

• 1 kiló póréhagymának a fehér része (ez nekem 4 nagyon nagy volt)
• 23 dkg burgonya (20-25, ahogy sikerül)
• 3,5 csésze* csirke alaplé (ha nem házi, akkor DM-ben kapható bio leveskockából 1 db + víz)
• 2 csésze víz
• 3/4 csésze tejszín
• snidling
• só

* 1 csésze = 2,5 dl

A póréhagymát hosszában félbevágom, és felkarikázom, a burgonyát meghámozom és felkockázom. Az alaplevet a vizet, a pórét és a burgonyát egy fazékba teszem, kicsit megsózom, felforralom és 20-25 perc alatt puhára főzöm. Félreteszem hűlni, majd nagyon alaposan összeturmixolom. Addig kell turmixolni, amíg teljesen homogén lesz (ez és a tejszín együtt adja a szuper-selymes állagát). Végül belekeverem a tejszínt és behűtöm (2 óra-2 nap). Tálalás előtt ellenőrzöm a sűrűségét, és ha szükséges, adok még hozzá vizet, (hűtött) poharakba szedem, és a tetejét megszórom snidlinggel.

4 adag lesz belőle.

Tovább

Tipp: hagyma salátához

Eddig mindig kihagytam a nyers hagymát a salátákból, mert csíp, nem bírja a gyomrom meg büdös leszek tőle…

Egy weblapon láttam egy tuti tippet (kipróbáltam, működik): a megpucolt, vékonyan felszeletelt hagymát 10-15 percre jeges vízbe kell áztatni (nem árt pár jégkockával igazán lehűteni a csapvizet). Aztán csak kiszedem a vízből és mehet a salátába, vagy hamburgerbe, vagy bármi másba, ami nyers hagymát kíván.

Tovább