Biztos mindenki ismeri a londoni-szeletet, nagymamák által is ismert, és sütött sütemény – omlós tészta lekvárral megkenve és diós tojáshabbal a tetején. Ezen kicsit változtattam, a diót kényszerűségből mogyoróra cseréltem, mert egyesek allergiásak a dióra, és reszelt csokoládét is kevertem a tojáshabhoz.
Hozzávalók:
A tésztához:
- 15 dkg vaj
- 30 dkg liszt
- 1 teáskanál sütőpor
- 3 tojássárgája
- 10 dkg porcukor
- „piros” lekvár – ribizli/málna/barack/áfonya
a tetejére:
- 5 tojásfehérje
- 10 dkg porcukor
- 20 dkg étcsokoládé
- 20 dkg dió/mogyoró
A lisztet elmorzsolom a vajjal, majd hozzáadom a cukrot és a sütőport, és gyorsan összegyúrom. Fóliába csomagolom, és fél órára a hűtőbe teszem. Közben ledarálom a diót/mogyorót és a csokoládét. A csokoládé reszelése nem valami nagy móka, sőt, a kézi reszelőt egyáltalán nem javaslom, nekem a diódaráló vált be eddig legjobban, szigorúan csokoládé-dió sorrenddel. A két hozzávalót nyugodtan darálhatjuk egy tálba is, egyszerre fognak kelleni. A tojásfehérjéket felverem a cukorral, kemény fényes massza legyen, mint a habcsók. A sütőt előmelegítem 170 fokra, és előveszek egy közepes tepsit, vagy sütőtálat. A tésztát kinyújtom és kibélelem vele a tepsit (és csak bele szoktam nyomkodni), megkenem a lekvárral, és a tetejére kanalazom a csokoládés tojáshabot. Kb. 50 percig sütöm, és csak akkor szeletelem fel, ha teljesen kihűlt.
Eredetileg a női lapozón.
Bejegyzések
3 megjegyzés:
Jáááááj, London!
Soha nem hallottam még erről a sütiről, de a neve hallatán melegség öntött el!:)
ha jól emlékszem a legendáriumra nem is az anyja sütötte apámnak hanem a nagyija.
No ezt én se ismertem eddig, legalábbis ezen a néven. Hasonló, dióshabos sütit ismerek.
De jó, hogy a hagyományokat is megőrizzük.
Megjegyzés küldése