Vasárnap késő délután tettünk egy kis kirándulást a budai várba: gyalog fel a Mikó utcától, Budavári Labirintus, Ruszwurm krémes, Halászbástya, és gyalog le a Sikló mellett.
A Labirintusban az esti, fáklyás bolyongásra mentünk, nagyon jópofa, a kánikulában az idő is remek odalent, és a tömeg sem volt elviselhetetlen. Két negatívum: a pénztáros csaj és a WC. Az utóbbira ráférne gyakoribb tisztítás, az előbbire meg két nagy pofon illemtankönyv. Nem vagyok egy nehezen kezelhető vendég, de úgy gondolom, hogy az nem megengedhető, hogy megállunk a kasszánál, ő meg további 10 percen át taglalja a magánéletét telefonon, rólunk tudomást sem véve.
Rengeteg kedvezmény van egyébként, vasárnap délután pl. budapesti lakosoknak –30%, diákkedvezmény stb., a honlapon mindent írnak.
Szökőkút amiből bor jön, mint Mátyás udvarában (beleinni nem ajánlott).
Ilyenkor látszik, mennyivel jobb a szemünk, mint a fényképezőgép, mert a nagyjából használható képekhez ISO 3200 és némi utómunka kellett, szabad szemmel viszont bár sötét volt, ennél többet és jobban lehetett látni.
A kötelező lábujj-kép, most sötétben és lámpással:
A krémesről nem készült kép, szokás szerint túl izgatott voltam. Viszont akkora ‘úá’, hogy nem igaz. Nem vagyok egy nagy krémeses, mert általában műanyagból készül, és a “tojásfehérje dolog” ugye taszít, de itt felvert tejszínhabot forgatnak a kihűlt vanília-krémbe. Hát ennek megfelelően olyan is, remek, sőt fantasztikus. Persze nem az a sütemény, amiből egynél többet tudnék egyszerre enni. De szerintem nem is az a lényeg, hogy egyszerre egy tepsinyit be lehessen tolni. És a sütemény mellé jár egy pohárka víz is, hatalmas pirospont!
Végül egy kis Halászbástya (ingyen lehetett rá felmenni), és laza* séta lefelé.
*még a kondim rosszabb, mint a térdem, úgyhogy még felfelé rossz a lépcsőzés, nem lefelé. :-)
Bejegyzések
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése