Úgy hozta a véletlen, hogy egymás utáni két este a fent említett egységekben vacsoráztam – ‘all you can eat’-es élményem eddig egy volt, az érettségi bankett, valamikor a múlt homályába veszve, úgyhogy prekoncepciók nélkül mentem mindkét helyre.
Illetve ez így nem teljesen igaz, Szepynél olvastam az Óbudai Tórfeáról, hogy milyen jó volt, a mongolról meg hallottam már itt-ott, hogy hú de jó (meg hú de rossz), meg lóhús meg satöbbik (mondjuk a lóhús kevésbé vonz, mint egy jól elkészített csirke vagy marha).
Összevissza, ahogy eszembe jutnak a szempontok:
Megközelítés, hozzánk a Mongol talán valamivel közelebb van, odafelé elvittek kocsival, visszafelé rollerrel jöttünk, az út felében erősen lejtett a járda, úgyhogy inkább fékezni kellett, mint hajtani. Ez pozitívum, az viszont negatívum, hogy a parkolás sokkal nehézkesebb, mint az Árpád hídnál, ami este és hétvégén azért szintén egyszerűen megközelíthető.
Pincér: a Trófea nyeri, gyakrabban jött, gyakrabban hozott italt (és nem kancsókba töltött ásványvizet, kólát, hanem 2 dl-es üvegeket, amit ott nyitott fel, illetve egyszer 7 dl-es vizet – elfogyott az is hamar, csavaros kupakja volt, ha az ember nem akarja, hogy 2 perc alatt kimenjen az összes buborék, egyszerűen becsukja).
Leves: egyik helyen sem ettem, a Mongolban 3 vagy 4 féle volt: egy meggyleves (amiről kiderült, hogy málna, de annak állítólag jó volt), valami mexikói stílusú és még 1 vagy 2 féle (a pincérrel kellett hozatni). A Trófeában karfiolkrémleves (apám azt hiszem evett belőle, nagyon nem lehet szerintem elrontani, de nem emlékszem a véleményére), tárkonyos csirkeraguleves, még talán 1 v 2 féle meleg leves, és málnakrémleves, ezt Levi kóstolta, jó (8/10) volt.
Előétel: hát én a mongolban nem találkoztam vele, az étlapon volt valami cheddar szószos csirke, amit kipróbáltam volna, de nem derült ki hogy azt a pincértől kell-e kérni (a levest és a desszertet tőle kellett), kirakva mindenesetre nem volt, csak kacsamáj, szalonna (vagy vmi hasonló), és az asztalon volt pár zöldségszál valami mártogatóssal, de azt elég hamar eltüntették. Úgyhogy azt hiszem lemaradtam a padlizsánkrémről, pedig azt mindig megkóstolom (és mindig az anyámé jön ki győztesen az összehasonlításból). Szóval előételt ott azt hiszem nem ettem. A trófeában többfélét, borsópürét, tzazikit, padlizsánkrémet (anyámé jobb, de a budai Vakvarjú full-majonéz ízű verziójánál sokkal jobb a trófeás), caprese-t, és ezeken kívül is volt rengeteg felvágott, tormával töltött sonkatekercs, olajbogyó meg mindenféle.
Főétel: a mongolban csak pácolt húsok voltak, és hideg rántott sajt, a trófeában nagyon jó burgundis szarvast ettünk, apám evett kacsacombot is lilakáposztával, az is jó volt, plusz ezeken kívül az ételmelegítőkben volt még többfajta fogás. Szokásos pácolt, grillezett dolgok, a mongol itt (talán) nyeri az egzotikum-versenyt: muflon, ló, kakas, a csirke, pulyka és disznó mellett, meg valami fehér húsú hal. A Trófeában is többféle csirke és sertés, plusz liba (na a libamell nem volt jó), kacsa, tenger gyümölcsei, pisztráng és még minimum egyféle halfilé.
Desszert: hát izé… (kicsit kezdem úgy érezni magam, mint amikor 100-adjára írom, le hogy egy Stahl recept nem működik igazán) szóval Mongol: 5 féle: madártej (állítólag jó, de én utálom, a főtt/sült tojásfehérjehab az egyik leggusztustalanabb desszert-összetevő szerintem), parfé (botrány: kicsi, jellegtelen – nem lehet rájönni milyen ízű – és kőkemény), ír krémlikőrős torta (beleettem a Leviébe, szokásos vidéki műanyag-torta), valami meggyes rolád (a krémlikőrös után nem volt kedvem megkóstolni, azért nem eszem még egy desszertet, hogy egyek, vagy éhesnek kell lennem, vagy kíváncsinak, vagy jó kell legyen), és egy piskóta-gyümölcszselé, sárgadinnye kombináció, ami szintén nem hozott már lázba a parfé-fiaskó után.
Trófea: itt sokfélét végigettünk, magadnak adagolható fagylalt (igazából átmenet a fagylalt és a shake között), vanília és málna, mindkettő jó. Almás-sárgabarackos pite, a többiek szerint jó, kókuszos keksztekercs, jó lett volna, ha nem csapják agyon fahéjjal. Elmondhatatlanul utálom, amikor a kakaóval való spórolást fahéjjal leplezik, reggeli gabonapelyheknél is bele lehet ebbe futni. Diabetikus málnás kosárka (omlós tészta, vaníliakrém, friss málnaszemek, szerencsére zselé nélkül) – nagyon jó, sajnos csak egyhez jutottam hozzá, volt somlói is, de az nem érdekelt, magadnak nyomható tejszínhab (nagy poén), többféle kis kocka/hasáb alakú gyümölcsös desszert, Levi egy ribizli-barackosat kóstolt, az felejthető volt, én egy málnás kupola alakút az jóóóó málnásra sikerült. Ettem még egy kakaós-diós szeletet, csokimázzal (nem krémes, csak kevert tészta, mázzal a tetején). Volt persze gyümölcs is, és egy alkoholmentes koktél: bodza, menta v citromfű és citrom/lime volt benne, a többiek szerint jó (igen, válogatós vagyok, nem szeretem a bodzát).
Helyszín: nálam Óbuda veri az Alkotás utcát, szerintem a Szentlélek tér és környéke a macskakővel és a régi házakkal az egyik legjópofább része Budapestnek.
‘ÚÁ’ ételek: Mongol: muflon, és Levi szerint a kakas és a kumiszban pácolt pulyka (ott ő futott lyukra: a juhtúróban pácolt csirkében sunyi módon kapor is volt, amit nem szeret). A Trófeában nagyon jó borsópüré volt, anyám meg is kérdezte a pincért hogy készül. Besamelbe keverik elvileg a turmixolt borsót, ezt szerintem ki fogom próbálni (én csak kevés párolóvízzel szoktam összekeverni a borsót, de az nem lesz ilyen szép homogén). A burgundis szarvas akkora ‘úá’ momentum volt, hogy a húgom 2x evett belőle. A bodzás innivalót is megszavazom ide, nagyon itták a többiek. Málnaleves, magadnak adagolt fagylalt, és szerintem a diabetikus málnás kosárka*. És egy csomó ételt meg sem kóstoltam, mert annyira nem vagyok feneketlen bendő.
Összességében: aki kakasra, muflonra, kumiszban pácolt húsra, meg lóra vágyik, az menjen a Mongolba, aki meg hagyományosabb alapanyagra (vagy tengeri cuccokra) de jobban elkésztve és előételt és desszertet is enne, az az Óbudai Trófeába.
**szerintem még abszolút pirospont a Trófeának: a desszertes pultnál ki van írva, hogy aki diabetikus vagy laktózmentes desszertet enne, szóljon a pincéreknek, vesznek ki neki a fagyasztóból (rengeteg jól gyorsfagyasztható dolog van, szerintem az egyik legnagyobb találmány a fagyasztó/hűtő).
Bejegyzések
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése