reggeli:
narancslé, tea
ebéd:
spenótos-ricottás ravioli
uzsonna:
csokoládés-lekváros kosárka
vacsora:
póréhagymaleves, sör, gorgonzola mártogatós + paprika
A ravioli nagyon jól sikerült, és ami különösen pozitív benne, hogy nem bolti csak-megfőzöm-termék, hanem én csináltam. De azért túlzásokba nem esünk, nem álltam neki tésztát gyúrni-nyújtani, hanem kivettem a fagyasztóból egy csomag won-ton tésztalapot (liszt, víz, só, pálmaolaj), és abba csomagoltam a ricottás-spenótos tölteléket (Sarah Carey – az igazi házi istennő). Rá házi paradicsomszósz és parmezán.
Azóta már kiderült, hogy a fagyasztást is jól bírja, egy dobozba tettem a “fölösleget, picit megszórtam liszttel, majd amikor pár nappal később rám tört az éhenhalok-hol-az-ebéd, csak bedobáltam a fagyott tésztabatyukat a lobogó forró vízbe és pár perc alatt megfőztem. (Mivel a won-ton lap nagyon vékony, a töltelék pedig nyersen is fogyasztható, tényleg csak annyi a főzés, amig feljön a víz tetejére, és már kapom is ki a szűrőkanállal).
A sütemény nagyon jó, de hiba volt kihagyni a tésztakosárkák vaksütését. Azóta már szereztem pitesúlyt, úgyhogy lesz ismétlés, meg fotó, jön majd a blogra.
A gorgonzola mártogatós (gorgonzola, joghurt, majonéz, aprítóval krémesre) meg a kedvenc esti nassolnivalóm. Sok-sok csíkokra vágott paprikával.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése