Nana a következő témát találta ki: egy vegetáriánus étel (nem desszert) és egy történet a saját hús-nem-evésünkről. Ez utóbbiról azt hiszem ódákat tudnék zengeni, és hosszas oldalakat teleírni.
Az a kifejezés, hogy “picky eater” (aka válogatós) tökéletesen lefed engem. Pedig, ha jobban végiggondolom a válogatósságom két fő téma köré csoportosul: húsok és fűszerek. A zöldfűszerek közül jöhet bármi, a nem zöldekkel viszont nem vagyok jóban, engem a fahéjjal, gyömbérrel és társaival ki lehet kergetni a világból. Azért a reflux nagyon jó “jolly joker” erre, lehet rá hivatkozni, hogy árt neki, azért nem (persze ki tudja mi volt előbb a reflux vagy ezek a nemszeretem dolgok, azért a testünk elég okos, amit nem bír, azt sokszor elutasítja élből).
Sosem voltam egy óriási húsevő, és ez csak egyre “rosszabb” lesz. Amíg anyámékkal éltem, megettem a disznóhúst, bár nem rajongtam érte, pláne nem a “disznóízűbb” részekért (ehhh brr, miért van hogy a rántott hús egyik fele még oké, a másik fele meg átcsap rettenetes erős disznó-ízűbe???), de miután elköltöztem, nem főztem soha disznót, mert eszembe sem jutott, minek ha van csirke meg marha, aztán egyszer vettem valamihez darált sertéshúst, és - már elnézést a szókimondásért – de majdnem belehánytam a fazékba. Olyan szaga volt főzés közben, ó te jó ég! Na az volt az én disznó-sztorim vége. Egy kivétel van: sonka, húsos szalonna, tarja, de 99%-ban ételbe kerülnek, nem magában/kenyérrel eszem őket. Kolbász, disznósajt, szalámi soha (szökőévenként szalámi a pizzán, de csak akkor jó, ha megsül, mert amúgy az nyers, és nyerset soha, és a pácolás füstölés stb. ellenére az NYERS).
Tehát, amit megeszek: szárnyas, marha, vadak. Se vízi dolgok, se zselatin, se disznó, belsőségből csak máj, az is pástétom formájában, és elvárásom, hogy a kajámnak ne legyen feje, konyhakészen kerüljön hozzám, és jobban szeretek nem csontos részekkel dolgozni. Ja és semmi nyers hús és tojás, semmi ami rozéra van sütve és hasonlók. És persze nem eszünk minden nap húst, sőt. Kettőnkre hetente 0,5-0,75 dkg húst veszünk, plusz Levi reggelire eszik sonkát és hasonlókat, illetve ő eszik halat (heti egy lenne a cél, néha ez kétheti egyre csúszik, erősen függ attól, mennyi hely van a fagyasztóban). Én jobb szeretem a tojáskrém/padlizsánkrém/avokádókrém/vaj hajszálvékony uborkaszeletekkel típusú reggeliket, nekem a a felvágott-nem-evés nem lemondás, hanem megkönnyebbülés. Nem szeretem a “zavaros” dolgokat, inkább egy szelet sajt, vagy uborka mint kétes eredetű hús-szerű izék.
Két hétig még vegán is voltam, nem is akármilyen vegán, olyan, aki még hüvelyest sem eszik. Ez mondjuk kényszerűség volt, és nem esett jól. A háziorvosom gyakran egészíti ki a terápiát diétával, ami szerintem tök jó dolog (már megint diétáztat* :-)) A múltkor volt egy múlni nem akaró migrénem, amire azt javasolta, hogy akkor minimum egy hétig (kettő lett belőle), ne egyek fehérjét. Azaz se hús, se tejtermék, se tojás, se hüvelyes. Hát nem volt kellemes, enélkül a négy nélkül szerintem baromi nehéz főzni. Persze van sok olajos-magos vegán recept, de utálok kettőnkre kétfélét főzni, különösen hosszabb ideig, azokat meg elvetettem Levi miatt, mert allergiás rájuk. A tejtermék nélküli zöldséges étel nekem rettenetes kihívás volt (ahogy én hívtam: padlizsánkrém-rizs-tönkölykocka diéta). Arra jó volt, hogy megismerkedtem a rizstejjel (lehet vele kelt tésztát sütni, igaz elég más állaga lett, nem rosszabb csak más), és rájöttem, hogy a vegánság semmiképpen sem az én utam, vegetáriánus még lehetek, de nekem kell a tojás és a tejtermék. Egyébként a migrén elmúlt, úgyhogy megérte. A doki azt várta, hogy kitörő örömmel újságoljam, hogy milyen boldog és energikus lettem a diétától, de én semmi ilyet nem éreztem. Inkább csak megkívántam mindenféle sajtos meg húsos ételt.
Jó lenne ha az éttermek kreatívabbak lennének a húsmentes ételek területén, sokszor van, hogy nem ennék húst, és akkor két dologra redukálódik a választás: rántott sajt vagy rántott gomba. Ez nekem kevés.
*3-4 hetes laktózmentes diétán vagyok, a valószínűsíthető átmeneti laktózbontási-zavar miatt, ezt is a helicobacter-írtás-reflux kombónak köszönhetem. De ez sima ügy, mivel hugi miatt ismerem a szabályokat. Laktózmentes tejföl/vaj/tej, hurrá! Állati jó találmány.
És akkor jöjjön egy recept, a legújabb vegetáriánus szakácskönyvemből – van belőlük egy csomó. Az eredeti recept brokkolival volt, de nálunk a karfiol nagyobb megbecsülésnek örvend.
Karfiolfelfújt gnocchival
Hozzávalók:
-
50 dkg gnocchi
-
50 dkg karfiol
-
2 piros kaliforniai paprika
-
15 dkg reszelt sajt - ementáli, gouda stb.
-
besamel (3 dl tej, 3 dkg vaj, 3 dkg liszt)
-
zöldfűszerek (bazsalikom, oregano, majoranna, kakukkfű)
-
só, bors
A karfiolt kis rózsákra szedem, és 6 percig főzöm, majd lecsöpögtetem. A paprikát vékony csíkokra vágom, és a gnocchit nem túl puhára megfőzöm (mihelyt feljönnek a víz tetejére, kikapom őket). A besamelt zöldfűszerekkel és sóval/borssal ízesítem, és belekeverem a sajt felét. A zöldségeket összekeverem a gnocchival, és egy tűzálló tálba teszem. A tetejére kanalazom a sajtos besamelt, megszórom a maradék sajttal, és előmelegített sütőben, 180 fokon addig sütöm, amíg a sajt elkezd pirulni a tetején.
4 fős adag.
Bejegyzések
