Állatkert…

A héten a “kistesókkal” eltöltöttünk egy napot a budapesti állatkertben. Nagyon szeretek állatkertbe menni – persze szigorúan az európai fajtákba, a wiki elképesztő dolgokat ír az ázsiaiak intézményeiről, furcsa népség, maradjunk annyiban. a budapesti egyébként a 12. legrégebbi állatkert és a védett fajok szaporításában nagyon jelentős sikerei vannak.

Most elég nagy átépítések zajlanak, még épül a régi-új bölény- és zsiráfház, és a nagy tavat is felújítják épp. ezért sajnos nem sikerült megnézni az egyik kedvenc csapatomat a majom-kecske duót a nagyszikla oldalában.

Zebrát sajnos nem láttam, remélem csak ideiglenesen zsuppolták el őket másik állatkertbe, a zsiráfok és a tevék mellett ők az egyik kedvenceim, a zoo-csemegés etetés állati vicces dolog, olyan közelről látja az ember a zsiráfokat és a zebrákat, mint régen soha – a zsiráfok a jelenlegi helyükön, a szavanna kifutóban ráadásul nagyon jól ki tudnak nyúlni a közönség köré – ezt csak a gyerekek kicsiny százaléka nem élvezi a többség inkább az izgatottságtól sikongat nem a félelemtől.

A nagyszikla belülről. régen csak a mostani előcsarnokba lehetett bemenni és rovarok voltak benne gombostűre tűzve, ez már pár éve a múlté, hatalmas mosdót alakítottak ki az előtérből nyílóan, a szikla közepében pedig előadó termet rendeztek be, ahol ingyenes 3D filmeket vetítenek. az sajnos egyik tábláról sem derült ki, hogy pontosan mikor (valószínűleg a nap folyamán többször, többfélét, mindenesetre háromnegyed 10 körül meglehetősen üres volt, nem is lett volna kitől megkérdezni a kezdést).

Évike nyomására megnéztük a kétféle fókabemutatót. Ezen a képen egy borjúfóka integet. Mint elhangzott a borjúfókák lényegesen butuskábbak, mint a másik trupp a jegesmedvéknél, akik igazán látványos trükköket mutattak be elég kevés hal elfogyasztása mellett. De a butuskaságuk ellenére (ami miatt kuriózum, hogy Budapesten sikerült nekik dolgokat tanítani) roppant lelkesen várják a “gyakorlatozást” és ez nem cirkusz hanem állatkert, hol az állatok bemutatása az oktatás és a fajok védelme a cél, szóval nem válogatott kínok vezetnek a tudás megszerzéséhez, hanem a játszás, mint a kutyáknál. A pingvinek viccesek, kézből esznek, ahogy “kimásznak” a szárazföldre külön kunszt, és a medence szélén álldogálnak, amíg a fókák a főszereplők. :-)

Láttuk a kis gorillát is, de azt nem fényképeztem le, üvegfalon át nem lehet valami jól fotózni. Nem sokban különbözik egy ember-baba viselkedésétől, amit csinál (kapaszkodik az anyjába és alszik), csak sokkal szőrösebb. De még méretben sincsen túl nagy eltérés.

Az akváriumban sajnos esélytelen volt lefényképezni a mozaikokat. A halakat alapvetően baromira utálom, de itt inkább kis színesek vannak, mint nagy ocsmányak, és a mozaikokért megéri lemenni (amik egyébként Róth Miksa munkái). Jégkása sajnos csak a Pálmaház mellett volt, jéggolyó izé és perec van minden sarkon. sőt még kürtőskalács sütöde is van valahol (meg lángos is, ha nem csalt az orrom). Ivókút és frissítőkapuk (vízpermetező, jópofa) is vannak, meg magas fák, szóval a hőgutát könnyen meg lehet úszni még egy forró nyári napon is.

Lassan elkezdhetek visszaszámolni, hogy mikor megyünk a bécsibe, juhuuuuuu….