Kefires pogácsa – buttermilk biscuits

Decemberben elég henyélő üzemmódban voltam, most pár napja indultam be ismét a konyhában. Ezzel az ebéddel búcsúztattuk az óévet.
Csirke raguleves és “pogácsa”. Azért az idézőjel, mert ez nem pont az, amit mi pogácsának hívunk (semmi “ízesítő nincs benne, se sajt, se tepertő, se káposzta, gyorsabb is sokkal összerakni, de a végeredmény nagyon hasonló ízű/állagú).

Arról van szó, amit az amerikaiak buttermilk biscuitsnek hívnak. Oké a buttermilk az író – mivel az nehezen beszerezhető, ezért kaukázusi kefir – a biscuit a szótár szerint keksz, de ez nem keksz. Angliában a biscuit valóban kekszet jelent, Amerikában viszont pogácsát.

Egy 10 perc alatt összeállítható dologról van szó, amit frissen a sütőből kikerülve szoktak enni, levesekhez, egytálételekhez.

Én egy jó sűrű csirke ragulevest főztem mellé (hagyma, fokhagyma, apróra vágott csirkehús – ez akár maradék főtt vagy sült csirke is lehet – répa, kaliforniai paprika, szárzeller, borsó, tejszín, petrezselyem).

A “pogácsához”

• 2 és 1/4 csésze liszt
• 2 teáskanál sütőpor
• 1 teáskanál cukor
• 1 csapott teáskanál só
• 1/2 teáskanál szódabikarbóna
• 85 g hideg, kis kockákra vágott vaj
• 1 csésze kaukázusi kefir (író)

A sütőt előmelegítem 230 fokra, és egy tepsit kibélelek sütőpapírral.
A lisztet, a cukrot, a sót, a sütőport és a szódabikarbónát összekeverem egy tálban. Hozzáadom a vajat, és vagy gyorsan ujjheggyel, vagy az erre kitalált célszerszámmal* összedolgozom (késes robotgéppel is lehet). Akkor jó, ha sok kisméretű vajdarab van benne**. Egy kanállal vagy a kezemmel gyorsan hozzákeverem a kefirt. Épp csak álljon össze, a cél itt is az, hogy maradjanak benne vajdarabok (ettől lesz laza). Deszkára borítom, kb. 2-2,5 cm magas korongot formázok belőle. Kb. 5 cm átmérőjű szaggatóval köröket szúrok ki belőle, a maradékot csak összenyomkodom nem gyúrom, és folytatom, amíg el nem fogy a tészta. A pogácsákat tepsibe teszem, és 10-15 perc alatt megsütöm.

kb. 12 darab lesz belőle.

*pastry cutter ill. pastry blender a célszerszám neve.

**Attól lesz levegős, puha, és picit leveles, ha nem dolgozzuk agyon a tésztát. Ezért nem kell egy percig sem gyúrni, hosszasan kavargatni. Normális ha picit morzsalékos, és tényleg mindig csak annyira kell összenyomkodni, hogy éppen csak összeálljon. (A vaj megolvad a sütőben és “zsebet” képez, ettől réteges a leveles tészta is)