Gránátalmás fodros kel saláta – “Végigfőzni a Meatless-t”

Van pár recept a Meatless-ben, amihez fodros kel kell (angolul kale, amerikai blogokon rendszeresen előforduló zöldség). És amit nálunk nem olyan egyszerű beszerezni. Kár, mert nekem így egy kóstolás után sokkal szimpatikusabb, mint a káposzta. Utálom, hogy a káposztából meg kell vennem egy egész fejet, pedig általában 10 deka is elég lenne. Aztán jön a hümmögés, meg fejvakarás, hogy mi legyen a “maradékkal” – háhá jó vicc maradéknak hívni a sokkal nagyobb felét. A leveles vagy fodros kel nem képez fejet, levelenként kell leszedni, a szakácskönyv alapján csokorban árulják, azaz nem fenyegeti a vásárlót az a veszély, hogy venne egy keveset, de hopp már haza is vitt másfél kilót… Vagy kettőt... Esetleg hármat…
Amúgy nagyon sokféleképpen felhasználható, egyes fajtái nyersen is jók, de a spenóthoz hasonlóan, szinte bármibe bele lehet tenni pár levéllel – rizottóba, mac’n’cheese-be, zöldséglevesbe. Sőt chipset is készítenek belőle (sütőben sütve). Szerintem sokoldalúbb, mint a fejes káposzta.
Egyébként nem “újkori huncutság”, a középkorig kedvelt növény volt, csak később a fejet képző nemesített fajták kitúrták a kiskertből és a piacról.
Úgyhogy, hahó fodros kelt a boltokba!

Én most szörnyen kényelmes helyzetben voltam, Mandytől kaptam egy csokor törpe fodros kelt.

Hozzávalók:

• valamilyen nyersen is finom fodros kel (én törpe fodros kelt használtam a könyv a “red russian”-t és a “lacinato” (vagy dinoszaurusz) fajtákat ajánlja
• gránátalma
• dió (lehetőleg szárazon megpirítva)
• kevés nagyon apróra vágott lilahagyma vagy snidling
• vinaigrette (nálam: olívaolaj, citromlé, mustár, só, és juharszirup, az eredetiben volt reszelt gyömbér, mustár viszont nem)

A fodros kelt megmosom, megszárítom, a leveleket letépkedem a szárról és egy tálba teszem. Összekeverem a hagymával, a gránátalmával, az összevágott dióval és összeforgatom a vinaigrette-tel.
Azonnal tálalom.
(ha szállítani kell, akkor az öntetet külön viszem)