Norma tésztája

Én tényleg próbálkozom a padlizsánnal, de kicsit úgy vagyok vele, mint a teljeskiőrlésű liszttel, hogy hát meg lehet enni, de azért hát hmmm…. azért nem jó. Igazából a padlizsán egyetlen mentsége a létre, a kertben faszénen grillezett változat, amiből legjobb esetben vinete lesz, “rosszabb” esetben, darált húsos cannelloni (hú, de jó receptem van hozzá, kéne is valamikor csinálni).

Ez persze nem azt jelenti, hogy rossz ez az étel, csak nekem baromira irreleváns, hogy benne van az a padlizsán vagy sem, szerintem nem nagyon van íze, Levi szerint meg ami van, az nem valami jó (és zöldség-ügyben hatalmas előrelépéseket tett az elmúlt pár évben, most már a cukkini a kedvenc zöldsége, és a spárga ellen is csak akkor kezd el lázadozni, amikor heti 3x teszem elé). Annyi előnye van benne a padlizsánnak, hogy több egységként lehet így beszámítani a napi zöldség-fogyasztásba.

Amúgy Stahl Judit gyors tésztás könyvéből vettem a receptet (- némi olaj).

Hozzávalók:

• 15-20 dkg tészta (penne, én valami színes csavartat használtam)
• 1 közepes padlizsán
• olaj
• kb. fél doboz ricotta
• 2 gerezd fokhagyma
• cukor, balzsamecet, oregano, só, bors
• 20 dkg darabolt paradicsomkonzerv
• 1 kis doboz sűrített paradicsom

A kétféle paradicsomot egy fazékba öntöm, fűszerezem, belenyomom a fokhagyma gerezdeket, és felteszem főni. Közben 1 cm vastag karikákra vágom a padlizsánt, majd elnegyedelem a szeleteket, és kicsit megsózom. Egy serpenyőben kevés olajat hevítek (a padlizsán úgy issza az olajat, mint szivacs a vizet, szerintem nem érdemes túl sok olajat belesütni), és 2 adagban pár perc alatt megsütöm a kinyomkodott padlizsán-darabokat. Ami megsült, azt beledobom a paradicsomszószba, és végül összeforralom az egészet. A megfőtt tésztával tálalom, és ricotta-darabokat teszek a tetejére.

2 fős adag.