2011. április 13., szerda

Norma tésztája

IMG_6866

Én tényleg próbálkozom a padlizsánnal, de kicsit úgy vagyok vele, mint a teljeskiőrlésű liszttel, hogy hát meg lehet enni, de azért hát hmmm…. azért nem jó. Igazából a padlizsán egyetlen mentsége a létre, a kertben faszénen grillezett változat, amiből legjobb esetben vinete lesz, “rosszabb” esetben, darált húsos cannelloni (hú, de jó receptem van hozzá, kéne is valamikor csinálni).

Ez persze nem azt jelenti, hogy rossz ez az étel, csak nekem baromira irreleváns, hogy benne van az a padlizsán vagy sem, szerintem nem nagyon van íze, Levi szerint meg ami van, az nem valami jó (és zöldség-ügyben hatalmas előrelépéseket tett az elmúlt pár évben, most már a cukkini a kedvenc zöldsége, és a spárga ellen is csak akkor kezd el lázadozni, amikor heti 3x teszem elé). Annyi előnye van benne a padlizsánnak, hogy több egységként lehet így beszámítani a napi zöldség-fogyasztásba.

Amúgy Stahl Judit gyors tésztás könyvéből vettem a receptet (- némi olaj).

Hozzávalók:

  • 15-20 dkg tészta (penne, én valami színes csavartat használtam)
  • 1 közepes padlizsán
  • olaj
  • kb. fél doboz ricotta
  • 2 gerezd fokhagyma
  • cukor, balzsamecet, oregano, só, bors
  • 20 dkg darabolt paradicsomkonzerv
  • 1 kis doboz sűrített paradicsom

A kétféle paradicsomot egy fazékba öntöm, fűszerezem, belenyomom a fokhagyma gerezdeket, és felteszem főni. Közben 1 cm vastag karikákra vágom a padlizsánt, majd elnegyedelem a szeleteket, és kicsit megsózom. Egy serpenyőben kevés olajat hevítek (a padlizsán úgy issza az olajat, mint szivacs a vizet, szerintem nem érdemes túl sok olajat belesütni), és 2 adagban pár perc alatt megsütöm a kinyomkodott padlizsán-darabokat. Ami megsült, azt beledobom a paradicsomszószba, és végül összeforralom az egészet. A megfőtt tésztával tálalom, és ricotta-darabokat teszek a tetejére.

2 fős adag.

Kapcsolódó bejegyzések

  • Grillezett polenta és balzsamecetes gomba – “Végigfőzni a Meatless-t” Alapvetően nem vagyok nagy puliszka/polenta rajongó, de kiderült, hogy így ropogósra sütve, több más hozzávalóval egy tányéron nagyon jó. A grillezés nagyon sokat dob rajta. A grillezés azért erősen idézőjeles, mert lusta vo… Tovább
  • Sült karfiol leves Sokáig semleges állásponton voltam a karfiollal. Ha szembejön megeszem, de magamtól ritkán jut eszembe, hogy karfiolt kéne ennem. Aztán jött ez a tészta. Ropogósra sült karfiollal. Ó anyám. Baromi jó. A nálunk szokásos “főzz… Tovább
  • Sült burgonya romesco szósszal – “Végigfőzni a Meatless-t” Feleztem az adagot (mert egyedül ettem és 4 főre szólt), de még így is sokáig tartott mire elfogyott. Tunkoltam belőle a meccshez, raktam a másnapi tésztámra, és két kis adagot be is fagyasztottam… Azt hiszem az enyém sokkal… Tovább
  • Borsó-hummusz – “Végigfőzni a Meatless-t” Ennyire elképesztő színe van :-)A legtovább a friss borsó megpucolása tartott, ami utána következik, már gyerekjáték.Mivel a borsót blansírozni kell, szerintem valami jóféle felengedett mirelit borsóból is jó kell legyen, me… Tovább
  • Csirkeleves tortillával Ez most a kedvenc “húslevesem”. De tekinthetjük felturbózott paradicsomlevesnek is. Akkor már hihetőbb, hogy szeretem. :-)Jó ez a “maradék sült csirké”-ből kihozunk valamit dolog, még úgy is, hogy nekem szinte sosincs maradé… Tovább

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

Ha nem ízlik, hát ne egyétek! Több marad nekünk... :)
Mondjuk egy isteni melanzane alla parmigiana-hoz.

GasztroRéka írta...

Én is szoktam norma tésztát készíteni, de én szeretem a padlizsánt.
Egyszer krémlevest is készítettem belőle.

Wittner Lilla írta...

igazából nem a nemszeretem a jó kifejezés rá, inkább roppant ízetlennek tartom addig, amig anyám nem süti meg kint a kertben faszénen :-)