Zserbó

A zserbót azt hiszem, senkinek sem kell bemutatni, mindenki ismeri az elképesztő karriert befutó Gerbeaud Emil nevét, akinek a macskanyelven és a konyakos meggyen kívül ezt, a róla elnevezett süteményt is köszönhetjük. Elsőre bonyolultnak tűnhet, a sok lap és az egyben sütés miatt, de szerintem nem olyan vészes (az egyik barátnőm anyukája szerint egyenesen az egyik legegyszerűbb sütemény). Elvileg sokáig eláll, de nem hiszem, hogy ezt sok háztartásban tesztelik, kizárt, hogy ne fogyjon el pár nap alatt.

Hozzávalók:

A tésztához:

• 50 dkg liszt
• 25 dkg vaj
• 4 evőkanál porcukor
• 1 kávéskanál sütőpor vagy szódabikarbóna
• 1 dkg élesztő
• 1 tojássárgája
• kevés tej
• kb. 1 dl tejföl

A töltelékhez:

• baracklekvár
• 25 dkg dió
• 25 dkg porcukor (lehetőleg vaníliás)

A tetejére:

• 15-20 étcsokoládé

A lisztet elkeverem a sütőporral és a cukorral, majd elmorzsolom a vajjal. Az élesztőt kevés tejben felfuttatom, és a liszthez adom a tojássárgájával és annyi tejföllel együtt, hogy jól nyújtható, lágy tésztát kapjak. A tésztát 3 vagy 4 darabba osztom úgy, hogy az egyik adag egy kicsit nagyobb legyen (kezdőbbek inkább 3 lappal próbálkozzanak, a haladók 4-gyel). A nagy tésztadarabot kicsit nagyobbra nyújtom, mint amekkora a tepsi, kibélelem vele (a gyári sütőbe való tepsinél kicsit kisebbet használtam, a perem pedig azért kell, hogy sütés közben ne folyjék ki a töltelék), és a túlnyúló tésztát felhajtom az oldalára. A tésztát megkenem baracklekvárral, és rászórom a dió és a cukor harmadát. Kinyújtom a következő adag tésztát (ezt már csak akkorára, mint a tepsi), és az előzőre rakom, ezt is megkenem lekvárral, megszórom a maradék dió és cukor felével, majd hasonlóan járok el a következő lappal és a maradék töltelékkel is. Végül befedem az utolsó kinyújtott lappal, hegyes villával alaposan megszurkálom, és fél órát-órát pihentetem. Előmelegített sütőben, 170 fokon (alsó-felső sütéssel) addig sütöm, amíg a teteje egyenletesen megsül (elég lassan és sokáig kell sütni, hogy a közepe is rendesen átsüljön). Kihűlés után óvatosan kiborítom a tepsiből (egy nagy nyújtódeszka vagy egy másik tepsi segítségével), és a korábbi alját bevonom olvasztott csokoládéval (azért az alját, mert az sokkal szebb, simább). Miután a csokoládé megdermedt, éles késsel szeletekre vágom.

Egy nagy tepsinyi lesz belőle. Eredetileg a női lapozón.