Nekem nincsenek a császármorzsához kapcsolódó gyerekkori emlékeim, vaníliaillatú nagymamás uzsonnákról, és friss baracklekvárokról. Viszonylag későn ismerkedtem meg ezzel az étellel, mert kíváncsi voltam, mi az, amiért annyi gyerek lelkesedik az iskolai menzán. Úgyhogy anyámmal felcsaptunk egy szakácskönyvet, és mindenféle prekoncepciótól mentesen nekiálltunk. A neten böngészve azt láttam, hogy szinte ölre menő viták mennek arról, hogy lehet-e bele darát tenni, vagy csak lisztet. Nem foglalnék állást ez ügyben, én darával készítem, mert akkor szoktam császármorzsát készíteni, amikor közeleg a búzadara lejárata.
Hozzávalók:
- 2,5 dl búzadara
- 2,5 dl liszt
- 5 dl tej
- 4 tojás
- 2 csomag vanillincukor
- 10 dkg cukor
- (rumba áztatott mazsola)
- a sütéshez vaj
a tálaláshoz:
- porcukor
- sárgabarcklekvár
A búzadarát a lisztet és a tejet egy tálban összekeverem, és pár órán át állni hagyom, hogy a dara megszívja magát. A mazsolát kb. ugyanekkor rumba áztatom. Sütés előtt a tésztához keverem a kétféle cukrot, a leszűrt mazsolát, a tojássárgájákat, és a habbá vert tojásfehérjéket. Egy nagy teflonserpenyőben diónyi vajat olvasztok, és beleöntöm a tészta felét. Pár perc sütés után fa keverőlapáttal átforgatom-összevágom, és addig sütöm, amíg kellően darabos és pirult lesz. A maradékkal ugyanígy járok el. Langyosan, porcukorral és baracklekvárral tálalom.
4 fős adag. Eredetileg a női lapozón.
6 megjegyzés:
Pedig érdemes kipróbálni az igazit, dara nélkül, ég és föld:-)
Szia Lilla!!
Kérlek nézzél be hozzám, van ott számodra egy ajándék.
Mindig szívesen jövök hozzád nézelődni.
Ezt a családban csak grízsmarniként ismerjük (hivatalos nevén daramorzsóka - sose láttam még így leírva egy szakácskönyvön kívül).
A császármorzsa lisztes, habos, egyben sül és csak a kész tésztát vágják össze.
Tényleg ég és föld. Azt a császármorzsát nagyon kedvelte Ferenc József, ezzel a darással nem hiszem, hogy megkínálták, bár puritánul étkező ember hírében állt.
de ha csak lisztből csinálom, akkor meg mitől nem fog rámrohadni a dara... én mondjuk nem szeretem a lekvárt, úgyhogy az összes ilyen kaja csak megtűrt státuszban van nálam.
asszem ez a kell-e bele gríz vagy sem vita olyan, mint a "káposztás tésztát sósan, vagy cukrosan" enni kérdés... nagymamám, anyukám mindig grízzel készítette, pároméknál hasonlóan... ettől függetlenül egyszer kipróbálom tisztán liszttel is!
jaja szerintem is kb. oylan, bár én a káposztás tésztát sehogyansem álláspontot képviselem. én nem foglalok állást császármorzsa ügyben. azért készítem hogy ne bogarasodjon mega gríz. :-) nincsen felsőbb, ízbéli szempont.
Megjegyzés küldése