Sonkás-sajtos palacsinta

Egyikünk sem az a kenyeres-felvágottas típus, úgyhogy a (nem túl nagy) húsvéti sonka is kitartott egy darabig, és különböző RENDES ÉTELEKBEN végezte, nem tormával és retekkel, kenyér mellé betolva (ha már itt tartunk, egyöntetűen utáljuk a tormát is). Ha feltételezzük, hogy palacsintát mindenki tud sütni – még nekem is sikerült megtanulni, ami nagy szó, mert abszolút nem ment kb. másfél évtizedig – akkor kijelenthetjük, hogy ennek a legegyszerűbb ételek között a helye. A tölteléket nem kell főzni sem, azaz se besamelre, se semmi egyéb főzött dologra nincs szükség.

Hozzávalók:

• 3 tojás
• 20 dkg liszt
• tej
• 2 evőkanál olaj
• csipet só
• kb. 3 dl tejföl
• sonka
• 1 kis lilahagyma (vagy egy nagynak a fele)
• reszelt sajt

A tojásokat, a lisztet, az olajat, a sót és kb. 2,5 dl tejet simára keverek, és félreteszem kb. fél órára pihenni. Közben a sonkát (nem mértem, hogy mennyi volt, 10-15 dekára saccolom) és a hagymát apróra vágom, és a tejfölhöz keverem. A palacsintatésztához annyi tejet keverek, hogy „kezelhető” legyen a tészta (ez szerintem mindenkinek más és más sűrűséget jelent), és kis serpenyőben a szokásosnál vastagabb palacsintákat sütök. A palacsintákat megkenem a krémmel, óvatosan feltekerem, és tűzálló tálba teszem. A tetejét megszórom reszelt sajttal, és 200 fokon addig sütöm, amíg a sajt megpirul a tetején.

4 fős adag.