A sáfrány a középkorban Magyarországon is elterjedt fűszer volt, termesztették is, és használták is. Azóta „kiment a divatból”, leginkább olasz és spanyol receptekben lehet vele találkozni, és a legtöbb helyen kapható sáfrány is Iránból származik. Bár azt hiszem a kínai fokhagyma után már nem kellene semmin sem meglepődni…
Hozzávalók:
- 1 nagy csipet sáfrány (azaz egy csomag)
- 30 dkg rizs
- 1 kis hagyma
- 3 nagy paradicsom
- 1,5 l zöldségalaplé
- 1 pohár bor
- 1 evőkanál olívaolaj
- diónyi vaj
- pár dkg reszelt sajt (parmezán a legjobb)
- só, bors
A paradicsomot kimagozom, és kis kockákra vágom, a sáfrányt egy kávéscsészébe szórom, és ráöntök 1-2 evőkanálnyi forró vizet. Az alaplevet felteszem melegedni, és egy nagy serpenyőben az olajon üvegesre párolom az apróra vágott hagymát. Hozzáadom a rizst, addig pirítom, amíg az összes szem áttetszővé válik, majd beleöntöm a bort és a sáfrányos vizet. Miután az összes nedvességet beszívta, elkezdem merőkanalanként adagolni a forró levest, és állandó keverés mellett kívül puhára, de belül még éppen hogy roppanósra főzöm a rizst. Végül belekeverem a vajat, a sajtot, a paradicsomot, és ha szükséges, sóval, borssal ízesítem. Azonnal tálalom.
3 nagy vagy 4 kis adag. Eredetileg a női lapozón.
1 megjegyzés:
Jól néz ki:) Kellemes Húsvéti ünnepet kívánok!
Megjegyzés küldése